Nóri tündér februárban beteg lett. Mivel sajnos elhúzódott a betegség, és még a születésnapján, március közepén sem volt teljesen jól, az ünneplést el kellett halasztani. Végül március utolsó előtti vasárnapjára sikerült összehívni a barátait, hogy együtt ünnepeljenek. Először Zola, Csongor és az anyukájuk érkezett meg. Dórika a szomszédból csak az ajándékot adta át, mert most meg ő lett beteg. Végül megérkezett Arni és Lórika a szüleikkel. Mindenki hozott ajándékot. A buli klasszul sikerült, a tündérfiókák és szüleik is nagyon jól érezték magukat! :) Volt ereszd el a hajam, szaladgálás, kiabálás! A csokitorta nagyon finom volt! Meg is látszott, mert mindenki nyakig csokis lett! Arninak még az ingére is jutott, sőt még a bútorokra is került egy kevés! :-o A sós és édes sütin, gyümölcslén kívül jutott az asztalra whisky és bor is, így a szülők is egyre jobb hangulatban beszélgettek, miközben csemetéik az egész lakást birtokba véve rakoncátlankodtak! :)
Ekkor még senki sem gondolta, hogy Nóri tündér a következő vasárnapot, Húsvét vasárnapját már a János Kórházban fogja tölteni. :( Bár a hurutos betegség elmúlt, a kis tündérlánynak tartós hőemelkedése volt, és napról-napra fáradékonyabb lett. Néhány nyirokcsomója is megduzzadt és néha a fejecskéjét is fájlalta meg a lábait. Nagypénteken délutánra belázasodott. Az anyukája nagyon nyugtalan lett és kórházba akarta vinni, de az apukája lebeszélte róla. Ugyanez másnap megismétlődött, de akkor már nagyon elesettnek tűnt a kicsi lány. Az anyukája semmivel és senkivel nem törődve felkapta őt, és elindult vele a János Kórházba. Ott aztán az ügyeleten megvizsgálták, és a tartós hőemelkedés miatt felküldték a gyermekosztályra. Már késő volt, a villanyok leoltva, a folyosón csak halvány fény pislákolt. Valahonnan csobogás hallatszott...
- Mi ez a csobogás? - kérdezte a kis tündérlány.
- Nem tudom, mi lehet - válaszolta az anyukája -, de hallgatózzunk, hátha rájövünk, hogy mi lehet! Csak másnap derült ki, hogy a folyosón álló akváriumból jön a csobogó hang.
Vért vettek Nóritól, aztán azt mondták, maradniuk kell. Az éjszaka nagyon rosszul telt, alig tudtak aludni valamit. Másnap, húsvét vasárnap újabb vérvétel következett. Ez nagyon rosszul esett, mert felébresztették és már szúrtak is. :( (Ez aztán még sokáig rányomta a bélyegét a további vérvételekre is.)
További vizsgálatok kövekeztek: hasi ultrahang és röntgen. Mivel hétvége volt és ráadásul húsvét, ennél többet nem tudtak vizsgálódni egyelőre. A tündérlány anyukája aggódva kérdezte a fiatal ügyeletes doktornénit, hogy kiderült-e már valami. Azt a választ kapta, hogy Nóri csontvelője nem működik teljes gőzzel. Nem akarja a tündérlány anyukáját megijeszteni, lehet a háttérben valamilyen banális fertőzés, de lehet valami alattomosabb dolog is. Telefonon egyeztetett az osztályvezető főorvosasszonnyal, de egyelőre nem szükséges átszállítani Nórit másik kórházba. Hematológussal kellene egyeztetni, de mivel ünnep van, erre csak kedden kerülhet sor.
WTF??? Nem akart megijeszteni, mégis csupa ijesztőt mondott! Úgy tűnik, mintha a sötétben tapogatóznának! - tűnődött magában Nóri anyukája. Felhívta telefonon egy bartánőjét, Esztert, Arni anyukáját, akinek a férje mellesleg orvos (és éppen nem volt otthon, mert ügyelt), és elmondta neki, hogy kórházba kerültek és ott mit mondtak.
Otthon felhívta a főorvost? A csontvelő nem termel elég vörösvérsejtet? Hematológus? Alattomos dolog? Mi lehet a baj??? Semmi konkrétumot nem mondtak. Ennyi információ egy laikusnak, egy aggódó anyának kevés és egyben ijesztő! Marad az interneten való keresgélés! Nóri már elaludt, amikor Esztertől érkezett egy sms, hogy nagyon drukkolnak. Na, még ez is! Közben azon tűnődött, hogy Nóri mennyire várta a húsvéti nyuszit...., meg hogy az édesapja, Nóri nagypapája aznap, húsvét vasárnap lett volna 72 éves. Alig múlt két hónapja, hogy mehalt! Zaklatottan merült álomba a fotelágyon (amit nem lett volna szabad használni).
Egyetlen vigasz a folyosón álló akvárium volt a benne úszkáló tarka halakkal és az apró rákokkal, amiket mindig meglestek. Apa és Andris jöttek látogatóba és persze ők sem értettek semmit.
Végre elérkezett a kedd, ami már végre munkanap volt! Nóri újabb tüneteket produkált: egyre furcsábban, ahogy az orvosok mondták, széles alapon járt, és egyszer azt mondta, hogy sötét van, pedig teljesen világos volt a szoba. Anya ettől nagyon megijedt, az orvosok is összeszaladtak! Szerencsére elmúlt, és a szemész doktornéni megállapította, hogy a szemével semmi baj. Koradélután aztán közölték, hogy átszállítják Nórit a Tűzoltó Utcai Klinikára, ahol majd tovább vizsgálják. A tündérke anyukája felhívta Arni apukáját, hogy elmondja neki is. Előtte is beszéltek párszor az elmúlt órákban, és ő is aggódott. - Na, bazdmeg....! - hangzott a vonal túlsó végén.
Indulás előtt a főorvosnő azt mondta, hogy 99%, hogy csak valami vírus. Végül átautóztak a Klinikára. Ott egy fiatal doktornéni megvizsgálta Nórit, majd felkísérte őket a hematológia osztályra. Miközben mentek felfelé a lifttel, megkérdezte, tudják-e, hogy miért küldték Nórit ide. - Nem. Csak azt mondták, itt majd tovább vizsgálják. - hangzott a válasz. A doktornő akkor elmondta, hogy másnap reggel egy vizsgálatot fognak végezni altatásban, a leukémia kizárására.
Tesséééék????? És ezt miért nem mondta eddig senki??? Átküldtek ide, anélkül, hogy a leukémia gyanúját megosztottak volna velünk!!!
Nóri szülei ott álltak megrökönyödve, mint akiket leforráztak!
Következett az újabb vérvétel, branül a kézbe, infúzió, elhelyezés egy nagy szoba kicsi sarkában anyával együtt! A falakon vidám állatkák, Vuk és Karak, Tások, mókus, pillangó, béka, borz és persze a Kisvakond! Búcsú apától és az első éjszaka a Tűzoltó Utcai Klinikán április 2-án.
